Akartam megbocsátani… De minél jobban akartam, annál jobban kísértett
a múlt. Egyre inkább éreztem azt, hogy Ők, csakis Ők tehetnek arról, hogy idejutottam. Mert ha Ők nem tették volna ezt… vagy azt, akkor nem úgy történtek volna a dolgok…Ezen jó darabig rágódtam.
Valahogy nem ment a megbocsátás.
Nem ment, egészen addig, amíg el nem tudtam fogadni, hogy
nem Ők, csakis Én vagyok a felelős a történtekért.
Ez őrület, eddig Nekik akartam megbocsátani, most meg… magamnak kell! Érdekes, nekik már megtudok, de Magamnak…. Soha!!! Nem, hogy megbocsátani nem tudok de még haragszom is, mert egyszerűen nem értem, hogy tudtam megtenni… hogy tudtam elhinni… hogy tudtam bedőlni…!!!!
Aztán a jó sorsom gondoskodott rólam.
El kezdtem magamon dolgozni. Muszáj volt, mert olyan mélyponton voltam, amit sosem gondoltam volna, hogy elkövetkezik. Önbizalmam, önbecsülésem sehol. Tele voltam lelkiismeret furdalással, vádaskodással. Ez az az állapot, amikor semmire nem értékeled magad és nem tudod hogyan tovább…
Aminek köszönhetem, hogy az életem 180 fokot fordult, az nem más mint a kineziológia. A módszer, a nagyszerű tanítók, csodás barátok, a közösség segítettek abban, hogy rájöjjek arra, akkor és ott biztos, hogy nem azért döntöttem úgy, mert rosszat akartam magamnak, másnak.
Hanem azért, mert akkor azt gondoltam az a legjobb megoldás.
Akkor és ott arra voltam képes, akkor és ott azt gondoltam, az amit cselekszem a lehető legjobb abban a helyzetben. Vagyis azzal a megoldó képlettel oldottam meg a feladatot, ami akkor a rendelkezésemre állt.
Nehéz… Sok év telt el, ma már tudom, könnyű elítélni, megítélni saját magunkat a múltban történtekért. De vajon segít-e ez bármin is?! Biztos, hogy nem. A biztos csak az, ma másképp csinálnám, ezt azért mondom, mert ma már más ember vagyok, másképp gondolom. A történteken
változtat ez? Persze, hogy nem. Azon viszont igen, hogy el tudjam fogadni, hogy az is én vagyok…
Sok belső munka van abban,
hogy ma már vannak céljaim, újra merek dönteni, vállalni a felelősséget a tetteimért, bízom magamban. Sőt! Tudom milyen nehéz a béka feneke alatt lenni de azt is tudom, hogy ha ezen változtatni szeretnék, azért tenni kell. És igen, van az a pont, hogy egyedül nem megy!
És ha nem megy akkor segítséget kérek.
A legfontosabb amit megtanultam, hogy a változáshoz elengedhetetlen a kimondás, az elfogadás és a befogadás.!
Fontos az idő, minél kevesebb ideig tart a bizonytalanság, a félelem és a szorongás, annál hamarabb érzem, hogy nem egy kényszer pályán vagyok, hanem választhatok!
És persze a türelem magamhoz, a változáshoz!
Mára már a legfőbb célom az, hogy segíthessek másoknak!
Segítő vagyok. Tanulok, folyamatosan. Tanulom és tanítom azokat az alternatív módszereket, amelyek segíthetnek az elakadásban, utad megtalálásában, fájdalmad enyhítésében stb.
A kineziológia, az Access Bars és testkezelések, a hipnózis segítségével személyiségedhez és problémáidhoz alakítom az egyéni foglalkozásokat. Igyekszem kialakítani a nyugodt, biztonságos légkört, ami hozzásegít ahhoz, hogy elérd a célod!
Ha most éppen vagy egy helyzetben és úgy érzed itt az idő a változásra, keress elérhetőségeimen!
Szeretettel
Szarka Gyöngyi